Kihagyhatatlan, hogy Párizs legrégebbi, vagy ikonikusnak számító irodalmi kávéházait – a Le Procope-ot, a Les Deux Magots-t és a Café de Flore-t – útba ne ejtsük, megismerjük múltbeli és jelenkori történetüket és hagyjuk magunkat elcsábítani a hangulatuktól.
Legutóbbi sétánkat – József Attila ürügyén – a rue Vieux Clombier 4. szám alatti Hotel Atlantisnál fejeztük be. Alig 600 métert kell csak tennünk, hogy kiérjünk a boulevard Saint Germain-re (útvonal itt), ami Párizs és a bal part egyik fő utcája. És itt pedig, alig 500 méteren belül, megtaláljuk sétánk három helyszínét. Olyan ez, mintha a régi New York, a Hadik és Centrál kávéházak egymás tőszomszédságában lennének a Nagykörúton.
Érdemes megállni és végignézni a boulevard Saint Germain-en, mert tulajdonképpen itt érthetjük meg igazán, hogy miként lett Párizs – az 1850-es évektől kezdődő hausmanni rekonstrukcióval – modern világváros és vesztette el “középkori báját-búját”.
Ezek szerint a kávéházak az irók akkori közösségi irodáikent működtek. Jó cikk.
Nekem inkább az volt a “meglepő”, hogy mind a három menő kávéház, még talán egymással versengve is, alapított valami irodalmi díjat! Ki is felejtettem, hogy természetesen a Flore-nak is van díja, 1999 óta, amivel egy fiatal szerzőt és egy tehetséges ifjú jogászt díjaznak! Szerintem ez is követendő példa lehetne!